Hatodik fejezet.

*Victoria szemszöge*

Épp fogat mostam mikor a telefonom megcsörrent. Dudorászva mentem ki a fürdőből (igen közben mostam a fogam). Megfogtam és megnyomtam a zöld gombocskát. Meg se néztem, hogy ki az.

-         Haló? – szóltam bele és közben csöpögött ki a számból a fogkrém. Nem lehetett valami sexy látvány.

-         Tory? Ugye te vagy az? – kérdezett egy kétségbe esett hang. Vettem egy nagy levegőt és lenyeltem, ami a számban volt. Tudom undorító, de nem volt kedvem a mosdóig elvánszorognom. Kicsit fintorogtam is mikor az a szirupos, mentolos lé lefolyt a torkomon, de utána jobban lettem.

-         Attól függ ki vagy. – dőltem hátra az ágyamon.

-         Kate vagyok te nyomi. – sóhajtott ikertestvérem a telefonba.

-         Mert nekem azt tudnom kéne.

-         Fogadunk, hogy most se nézted meg a kijelzőt. – mérgelődött Kate. Hát igen van egy rossz szokásom. Soha nem nézem meg ki hív és ezért azt se tudom néha, hogy kivel beszélek.

-         Ismersz. – mosolyodtam el.

-         Most az egyszer mázlid volt, hogy nem nézted meg.

-         Mert?

-         Mert Harold telefonján jelentkezek.

-         Harry? De hát ő az előbb kente be kenőccsel a pattanásait. – mondtam majd kirázott a hideg.

-         Nem az a Harry te hülye! Amúgy meg miért hívogatnálak a lakásban te okos? Harry Styles!

-         Ja hogy ő. És milyen volt az akció?

-         Milyen akció? Jó tudod, mit hagyjuk a hülyeségeidet. Gyere gyorsan ide a pajtába, mert baj történt.

-         Csak nem becsúszott egy baba? Az nem derül ki ilyen hamar.

-         Komolyan néha csodálkozom, hogy te vagy a testvérem. Inkább emeld fel a feneked és indulj el. Szia. – mondta és lecsapta a telefont. Gyorsan felhúztam a gumicsizmámat (szakadt az eső és csupa sár minden) egy kabátot és a zsebembe dugtam a telefont. Óvatosan kilopóztam a palotából és szaladtam a pajta felé. Kinyitottam az ajtót és beléptem. A felső szint le volt szakadva és csak annyit láttam, hogy Kate egy ember mellett térdel és próbálja újra éleszteni.

-         Itt meg mi a fene történt?

-         Na, végre hogy itt vagy. Gyere ide. – kezdette el kalimpálni Kate a kezével. Sóhajtottam egyet majd oda szaladtam.

-         Megölted Harryt? – meredtem a mellettünk fekvő emberre.

-         De hogy öltem meg! – morogta. – Leszakadt a pajta.

-         Ben maradt a macska. – nevettem. – Biztos gyors tempót diktálhatott.

-         Mi van?

-         Semmi.

-         Na te fogd meg a kezét én meg a lábát.

-         Persze én hozzam a felső testét, ami kb. 100 tonna. Köszi, én is szeretlek.

-         Miért talán a lábát akarod szagolgatni?

-         Nem! Jó a felsőtest. – mondtam majd megfogtam Harry két kezét és háromra felemeltük. Egy ideig jól haladtunk míg Kate nem botlott meg és rá nem esett Harryre. Kicsit intim testtájékra került Harry arca. Nem bírtam ki röhögés nélkül. Csináltam róla képet aminek Kate nem nagyon örült.

       - Ne most legyél paparazzi! Inkább segíts, hogy Harry ne élvezkedjen a kebleim között.

       -  Úgy is elájult nem? Na, jó gyere. – fogtam meg a kezét és felrántottam.

       - Ez így nem fog menni. Harry túl nehéz a hoz hogy mi elcipeljük a palotáig.  – motyogta Kate.

      -  Nekem van egy ötletem! – emeltem fel mutató ujjamat majd letérdeltem Harry mellé. Vettem egy mély levegőt majd akkorát lekevertem neki hogy még a tenyerem is elkezdett zsibbadni.

       -  Jézusom mi történt. – tért észhez Harry. Arany tenyereim vannak.