*Victoria szemszöge*
- Vidd arrébb a nagy fenekedet. – mérgelődött Kate majd az
oldalamba fúrta hosszú ujját.
- Már megbocsáss, de az én fenék méretem pont jó. Inkább a
tiéd nagy hogy nem férsz el sehol. – böktem vissza.
- Ch. Nem én tömöm magam mindenféle zsíros vacakkal. – tette
keresztbe kezeit.
- Na, álljon meg a hegyi menet! Ne szólj bele a táplálkozási
szokásaimba. Nem adtam rá engedélyt.
- Ja. Mert nekem a hoz, engedélyt kell kérnem igaz?
- Pontosa. – bólintottam mire ő csak megforgatta szemeit. –
Te nekem ne forgasd a szemeidet, mert bajok lesznek, meglátod.
- Ó igen? Mit fogsz csinálni? Netán megdobsz egy kis
kukoricával?
- Rosszabb. – mondtam majd kivettem a flakonomat a pohár
tartóból szépen lassan letekertem a kupakját majd a fejére öntöttem a kólát. Idegesen
rám nézett majd felállt. Megfogott egy tálat, ami a hordozó kocsin volt és rám
borította. Sárga nyúlós vacak folyt végig az arcomon. Majonéz.
- Szóval vegyem ezt kihívásnak? – kérdeztem mérgesen. Megfogtam
a szendvicsemet kettészedtem, majd felemeltem a kezem és a testvérem arcára
összpontosítottam. De mikor neki akartam dobni valaki jó szorosan megfogta a
csuklómat. Ijedtemben megfordultam és egy mérges szempárral találtam szemben
magam. Kate szorosan mellém állt és vártuk a lecseszést.
- Ugye nem akartad Kate arcába vágni azt a szendvicset? –
kérdezte anya mérgesen.
- De hogy is! Csak meg akartam neki mutatni mit rejt a
szendvicsem belülről. – vakartam meg a fejem, amiről még mindig csurgott a
majonéz. Gőzöm sincs, hogy fogom
kiszedni belőle.
- Miért csurog rólatok a trutyi? Már megint, mint
csináltatok?
- Mi ugyan semmit! Egy új pakolást próbáltunk ki. Nagyon
hatásos. – simított végig Kate az arcán.
- Na, jó betelt a pohár. Végig mellettem fogtok ülni és
addig nem állhattok fel míg le nem szállunk értve vagyok? – nézett ránk anya
mire mi gyorsan elkezdtük rázni a fejünket. – Szégyent hoztok a családra! Most
pedig nyomás. – mondta anya majd elindult. Persze mi meg követtük őt, mint a
kiskacsák.
- Még hogy mi hozunk szégyent a családra? Nézett tükörbe
mielőtt elindult szerinted? Hogy néz már ki az a kötött kardigán? Mint ha a
nyolcvanas évekből jött volna. – súgta a fülembe Kate a szavakat.
- Szerintem, ha a nagyi nem jött volna velünk talán
ízlésesebben választ magának ruhát. Tuti azért választotta ezt a pulcsit, mert
a mama szponzorálja az e féle ruhadarabokat.
- Az igaz. De legalább talált magának egy új hobbit.
Emlékszel a régire? A tejfogainkat gyűjtötte. Milyen beteges már?
- Odáig minden rendben hogy a miénket szedte össze. De
Harryét? Könyörgöm az a gyerek soha nem mosott fogat. És ha netán rászánta azt
az időt gyümölcslével öblítetett.
- Undorító egy kölyök. – motyogta Kate majd leültünk a kiszabott
helyekre.
- Héj! Persze a vörösnek meg engedtétek, hogy a külön
osztályon repüljön. Mi meg rohadhatunk a fapadoson. Micsoda anyai szeretet. –
morogtam.
- 2 órán át egy izzadt pasi mellé voltam beszorítva. Nem
hittem volna, hogy örülni fogok annak Tory pulcsiját szagolhattam egy ideig.
- Legalább az én pólómnak nem kovászos uborka szaga volt. –
fintorogtam majd feltettem a lábaimat a nővérem lábaira.
- Mókásak vagytok. – csapta meg a fülünket egy ismerős hang.
- Na, jól van! Ők 5 is itt utazhattak csak mi nem? Komolyan
anya ennyire utálsz minket? – kérdezte Kate idegesen.
- Nem. Csak gondoltam így nem fogjátok Harryt szekálni.
- Szerintem Kate szívesen szekálná Harryt. – húztam perverz
mosolyra a számat mire Kate belecsípett a combomba.
- Áú! - dörzsöltem
meg a fájó területet majd rácsaptam Kate kezére.
- Na, jó most hagyjátok abba. – kiabált anya, de mi nem hallgattunk
rá ezért közénk ültette az inasunkat. Persze ő is itt pihentette Olaszország
méretű hátsó felét. – Amúgy meg nem Harry Styles-ra gondoltam, ha nem ami
Harrynkre.
- Akkor miért nem őt küldted a fapadosra? – kérdezte Kate.
- Biztos, azért mert szegény nyomi és tuti valami zavarba
ejtőt csinálna. – nevettem.
- Köszi Tory. Én is szeretlek. – hallottam vöröske hangját.
Nagyon unalmas volt a repülő út. Semmi izgalmas nem történt. Egy ideig
elbabráltam a telefonommal, de aztán elkezdett korogni a hasam, ami nem jó jel.
Szegényke éhezik.
- Kate nincs valami kajád? – hajoltam, előrébb mert az
inasunktól nem láttam semmit.
- Hát van nálam egy kis répa meg szeletelt alma.
- Jó hagyjuk. – sóhajtottam majd hátra dőltem. De ekkor
valaki nekem dobott egy zacskó chipset.
- Nem kell megköszönni. – mosolygott rám Niall.
- Honnan veszed, hogy meg akartam köszönni? – kérdeztem és
próbáltam kinyitni a zacskót, de nem ment. Bevettem a zacskó szélét a számba és
próbálkoztam leharapni, de nem ment.
- Add ide azt a zacskót te szerencsétlen. – nyújtotta felém
Kate kezét.
- Nem! Én akarom kinyitni. – nyújtottam rá a nyelvemet.
- Tory add ide! Nem akarom, hogy beteg legyél. Tudod, mennyi
bacilus van ezen a zacskón? Honnan tudod, hogy Niall WC használata után mos e
kezet?
- Héj! Azért ilyen igénytelen nem vagyok. – tette keresztbe
Niall kezeit és sértődötten hátradőlt.
- Tudod, hogy nem így értettem. Na Torí add ide azt a
zacskót.
- Nem. – mondtam mire Kate előrébb hajolt és ledöntötte a
kávét az inasunk nadrágjára. Hát nem lehetett valami kellemes érzés hogy az a
forró lötty a nemesebbik felén landolt.
- Juj, nagyon sajnálom. – kezdte el törölni Kate a
nadrágját. Nem bírtam ki röhögés nélkül.
